A következő címkéjű bejegyzések mutatása: általános. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: általános. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. április 10., kedd

O.K.

Minden rendben :) Többen kérdezték, mi van a pacival, meg van-e még, lovagoljuk-e, stb. Mindenkit szeretnék megnyugtatni, igen, meg van, jól van, meg is üljük olykor, bár mostanság többször visszük ki csak legelni, közben ápoljuk, vakargatjuk, ülünk mellette a fűben és nézzük ahogy jóízűen csócsálja a friss füvet. Jobb nyugtató nem is létezik :)

Persze fel is nyergeljük időnként, de szerencsére nyugis jószág és egyébként sem istállóban ácsorog naphosszat, így ha ritkábban lovagoljuk akkor se hisztis, nem viszi el a lovast, nem pörög.

Egy kis aktuális büszkélkedés: tegnap járt nálunk egy ismerős és a nagylánya akik a lovardából jól ismerték Jázmint - a lányka ki is ment egy rövid lovaglásra - és teljesen elámultak, hogy mennyire jó formában van abrak nélkül is, mennyire nyugis, kezes, terepen is könnyen irányítható, nem ijedős, nem ideges.

Ahogy a fiam mondaná: hát igen, a mi lovunk :)

2011. február 13., vasárnap

Update

Állatka szépen viselkedik továbbra is, a lovas fának kenése, árokba taszajtása, megtaposása, világgá hurcolása még várat magára :)


A futószárazási technikámon még van mit csiszolni, kinéztem egy könyvet is a témában, tanulok :) A kísérleti nyulak persze a gyerekeim (meg a barátnőm...hehe), de velük egyelőre csak séta, max ügetés van, a biztos ülés kialakításán dolgozunk. Gyorsan alkalmazkodik a lú is az én stílusomhoz, elvárásaimhoz, futószáron szépen megy, megtanulta hogy ha a fara felé fordulok megáll, jobb napokon be is fordul felém (a kör közepe felé). A jármódok váltásán még van mit dolgozni, néha kicsit lusta őlósága :P


Terepen továbbra is viszonylag nyugodt, bár láthatóan jobban kedveli az erdőt (még a legbozótosabb, gazosabb részeket is), mint a nyílt mezőt.


Szőrén lovaglással próbálkozunk, több-kevsebb sikerrel. Jó lenne már kipróbálni, tényleg kényelmesebb-e a vágta, de az udvarban nem túl sok a hely, terepre meg még nem megyünk ki szőrén, annyira nem vagyunk jók. Távolabbi célként szerepel némi szabadonidomítás, de a lényeg a kellemes, nyugis lovaglás és a gyerkőcök biztonságos oktatása. Azért kacérkodom a teljesen szabad módszerekkel, mert Jázmin amúgy is nyugodt, nem támaszkodik erősen, sőt, odadobott szárral lovagoljuk amúgy is.


Mindjárt nyomok ide képeket!


Iszappakolás :)



Meg jó társaság:



Meg jó kaja:


2011. január 14., péntek

Equitare necesse est

Tehát ló. Aki az edzésnaplómba tévedt már láthatta, lovassporttal bővült a paletta. Igazából nem teljesen újdonság ez nekem, mindig is vonzott a ló, a lovaglás, de valahogy csak tizenéveim végén jutottam ki egy lovardába és kezdtem lovagolgatni. Kis magánlovarda volt, többé-kevésbé kezes állatkákkal, de családias, egyszerű hely ahol nem futószalagon mentek a lovasok, volt idő lepucolni, vezetgetni, simizni, répázni, fel és leszerszámozni a lovakat saját magunknak. Aztán ők elköltöztek, majd mi is, eltávolodtunk, jöttek a gyerkőcök, a lovaglás drága sport is, stb, stb, lényeg, hogy évekig max láttam lovat, de nem ültem rajtuk .)

Most viszont nagy fába vágtuk a fejszénket és beteljesítve régi álmunkat, vettünk egy lovat! Hálával tartozom az embörömnek, hiszen valójában ő dolgozott meg az áráért, de az igazi hála a szüleimet illeti, hogy lehetővé tették számunkra, hogy ilyen úri huncutságokra költsünk és ne a lakáshitel vigye el a pénzünket. Úgyhogy, köszi mama, bár még nem tudsz róla :)

Tehát ló. Egy tízéves keverék(nóniusz-magyar félvér-angol telivér) kanca, Jázmin. Egy tulajdonosa volt aki csikókora óta lovagolta, illetve a lovardában pár kezdőt lovagoltattak rajta, de nem életunt, abszolút jóindulatú, nem ijedősebb, mint a lovak alapból, barátságos, egészséges. Fontos volt, hogy nyugodt, barátságos, belovagolt állat legyen, hiszen nem vagyunk profi lovasok és ráadásul a gyerekek is fogják lovagolni, egy tüzes csődörcsikó meg mégse való ovisok alá :))) Pónit sem akartunk, egyrészt mert nagyon agyasak tudnak lenni, másrészt mert ha már lóra költünk akkor tudjuk mindannyian lovagolni.

A gyerekek még nem tudnak róla, meglepi lesz :) Egyelőre még a lovardában marad, legeltetős félrideg tartásban, addig előkészítjük itthon a terepet, kijárunk hozzá amikor tudunk, aztán még karácsony előtt szeretnénk hazahozni. Nagyon várom, mit szól majd a lányom. Köztudottan lóbolond, nem telik el úgy nap, hogy ne játszana valami lovasat vagy ne emlegetné, hogy mennyire szeret lovagolni és időnként felsóhajt, hogy de szép lenne egy saját paci! Hát szép is :)