Először a közeli horgásztó felé mentünk, de a befagyott tócsák és legfőképp a patakátkelés túl rémisztőnek bizonyult. A recsegő-ropogó fagyott fűre és kisebb tócsákra még rá tudtam vinni, de a pici hídhoz közeledve egyre idegesebben toporgott és prüszkölt. Még haladtunk pár lépést, de akkor meglátta a csobogó, jeges patakot és egy tapodtat se volt hajlandó tovább menni, így irányt váltottunk és a mező szélén kezdtünk sétálni. Ez a szakasz abszolút új volt neki és látszott, hogy egy picit ideges volt miatta, de simán haladtunk könnyű ügetésben, nem rohant el. Rég jártam errefelé én is, és sajnos az ösvény egyre elvadultabbnak bizonyult,a végén pedig szemét és gaztenger volt, ezért inkább visszafordultunk. Ennek Jázmin kifejezetten örült, nem volt nehéz vágtára buzdítanom :) A ház mögé visszaérve rátértünk a szokásos erdei utacskáinkra és Kóka felé indultunk. Van itt egy jó kis szakasz ahol csak 1-2 ág lóg be amúgy szuperül járható, itt oda-vissza vágtában "robogtunk". Ez a ló egy csúcs, komolyan! Nem ijedt meg semmitől, simán kerülgettük a szemetet, faágakat, gödröt, bármit, odadobott száron lehetett vele menni minden jármódban (persze azért nem belátható részeken nem lógatja az ember olyan bátran a szárat). Imádom :) Ma már különösebb hiszti sem volt, összesen kétszer nem értettünk egyet a továbbhaladás irányával kapcsolatban, ilyenkor előrefogtam a száron és határozottan előrehajtva elhitte nekem, hogy nincs apelláta :P (pálca max a vállánál érintve ér valamit, hátul csak rugdos rá, érintés elég is)
Jól leizzadt a vágtában , így utána hosszan sétáltunk lazán, kényelmesen, hadd száradjon.
A végén a barátnőm elé sétáltunk és vele együtt haza hozzánk, itatás és szerelékigazítás után kimentek ők is egy rövidebb sétára (khm....a végén biztos volt séta :P), míg én elhoztam a srácokat az oviból, hogy aztán könnyed levezetésként még ők is lovazhassanak egy kicsit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése