A következő címkéjű bejegyzések mutatása: terep. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: terep. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. június 18., szombat

Látványos visszatérés

Aki lesi az edzésnaplómat, tudhatja, hogy jó egy hónapja nem lovagoltam. Jázmin egy ügyetlen hempergésnél csúnyán felhasította a lábát és amíg nem gyógyult be a seb nem akartuk hajtani, mert elég rossz helyen, épp egy izomköteg felett volt a sérülés és elég mély.  Mostanra egész szépen begyógyult, még kenegetjük Mikulitz kenőccsel (jó cucc, emberre is!), de a gyerekek már lovagolták csak mi nem jutottunk a lovaglásig egyéb teendők miatt.


Ma gondoltam egyet, bevettem egy lesz@rom tablettát munkakedv ellen és felnyergeltem a lút. Mint már sokszor írtam, elég nyugis állat, nem ragadja el a lovast akkor se ha tele van, mint a déli busz. Ráadásul zabot se kap mostanság. Tehát kellemes sétálgatással kezdtünk a horgásztó irányába, a lóevő kukákra is csak fülhegyezés volt a reakció, a tó mellett épp a lekaszált szénát gyűjtötték be, azt bámultuk, mikor szó szerint a paci orra előtt kilépett elénk egy fiatal őz :) Édes volt, gyorsan visszább lépett egyet, a paci is hátrahökölt kicsit, elég volt kicsit odaszorítanom a combom, hogy értse, nem szaladunk el, néztük egymást egy-két másodpercig, majd az őz úgy döntött, inkább elszelel :) 


A tó mellett van egy klassz egyenes földút, mindkét oldalon kaszáló illetve szántóföldek, momentán gabonával és kukoricával bevetve, itt toltunk egy laza ügetős és egy laza vágtaszakaszt, majd benéztünk kicsit a lakott területre szokni a nyári tájat. Elég nyugisan haladtunk, bár volt egy-két kisebb ijedelem aminek nem jöttem rá a pontos okár, de hát a ló elég ijedős állat, pláne egyedül, néha a legapróbb dolgoktól képes megrettenni. Az egyik utcán aztán visszasétáltunk a korábbi földutunk felé és újabb laza vágtával engedtük ki a feszültséget. A horgásztóhoz visszaérve, megkérdeztem egy fickót, bemehetek-e a területre lóháton, csak sétálni. Kiderült, hogy ismeri a pasi a lovat, a múltkor ő segített Szilvi barátnőmnek átvezetni a hídon :) Mondta, hogy nyugodtan menjünk csak be és a kisrepülő leszállónak használt klassz füves pálya szélén vágtázhatunk is egyet. Ritka az ilyen jó alkalom és pálya erre a célra, így nem kellett kétszer mondania. Odafelé még egész laza tempóban toltuk, Jázmin kicsit tartott az idegen tereptől valamint határozottan megrémült a talajban néhol található fehér betoncsíkoktól (asszem a repülőnek valami jelzések), de a kisebb félreugrást sikerült kiülnöm. Nem akartam visszaélni a jóindulattal, így nem mentünk messze, visszafordultam és szándékosan megjártattam Jázmint az egyik ilyen fehér izén. Úgy tűnt, már nem izgatja. Visszafelé persze fokozta a tempót, élmény volt, süvített a szél a fülünk mellett, hallgattam az ütemes patadobogást majd épp arra készültem, hogy felveszem kicsit ne száguldjunk annyira majd a bejárathoz közeledve, erre a paci kicsit lenézett és épp mellettünk volt egy olyan fehér csík....No persze épp a vágtaugrás tetőpontján kellett oldalraugrania, én meg ugye jól kikönnyítve....elég az hozzá, ne szépítsük, leestem. Egy-két másodpercig még próbáltam magam megtartani, de valljuk be, fél lábbal a ló nyakán kapaszkodva már elég esélytelen ha az ember nem kaszkadőr vagy lovastornász :) Nem különösebben féltem leesni, nem volt már nagy a tempó, ráadásul Jázmin nem az az elrohanós jószág...általában. De most hogy feltegye a pontot az i-re, egy kis markoló kezdett dolgozni pár méterre tőlünk, még a földön heverve jól láttam amint Jázmin megrezzen, majd elrohan....


Nem szaporítom a szót, minden lovassal esett már meg hasonló :) A ló hazaszaladt (egy kilométerre se voltunk otthonról), én hazakocogtam, szerencsére közben senkivel sem történt baj. Az ilyen szituk miatt szerencsésebb ha nem egyedül lovagol az ember. Egyrészt mert ha baj van, a társak tudnak segítséget hívni, másrészt a megriadt ló nagyobb eséllyel marad a többi lóval.


 


Sztori: Miután láttam a lovat elporzani hazafelé, futtában felhívtam a szomszédunkat, hogy ha látja hazaérni a pacit, ugyan fogja már meg legyen kedves. A következő társalgás hangzott el:


- Jó napot kívánok! Legyen kedves, nézzen ki nem látja-e véletlenül a lovamat a ház körül.


- Jó napot! Épp most mondja a nővérem, hogy mintha  Jázmint látta volna az ablak előtt szaladni, de nem volt rajta lovas....


 


:) Minden jó ha a vége jó! 


 

2011. április 1., péntek

A városi lú

Tegnapelőtt kilovagoltam Jázminnal, változatosságképpen a horgásztó irányába indultunk, ugyanis kedden a barátnőmnek - némi segítséggel ugyan - de sikerült átvinnie a patakhídon, így gondoltam, elnézünk arrafelé is. (mellesleg röhej volt ez a patakhíd-téma, egy kis vacak átjáró, autóval is át lehet menni olyan széles, csak lóevő sárga korlátja van és csobog alatta a patak) Át is sétáltunk a hídon különösebb gond nélkül, majd a horgászok csodálkozó tekintetétől kísérve haladtunk tovább. Egy klassz kis földúton jót vágtáztunk, de sajnos a szántóföld és kaszáló környékén sehol se találtunk utacskát, a földek pedig tiszta láposak a sok víztől, ezért úgy döntöttem, lószocializálós napot tartok és besétáltunk az egyik utcán a lakott területre. Amióta Jázmin nálunk van még nem járkáltunk így a faluban (pardon, Sülysáp már város!), bár az a házunk körül is kiderült, hogy hozzászoktatták valamennyire az autókhoz, kutyákhoz, zajokhoz, így nem féltem, hogy nagy gond lenne. Nem is volt probléma, szépen elsétálgattunk pár utcán, a környéken lakók ámulatára. Elég kevés a ló errefelé - bár egy lovarda van a közelben - nagy attrakciónak számít egy szem lovas is. Hát még mikor itthon a kisebbség lakta rész felé értünk! Jót röhögtem magamban, hogy mikor huszonéves öreg Ladánkkal járkálok, mindig kérdezgetik, hány éves a kocsi és eladó-e, most meg ugyanezt kérdezgették csak a lóról biggrin.gif Csak egy idióta autós volt aki szándékosan a gázra taposott amint hátulról mellénk ért (itt bántam, hogy nem tud a ló vezényszóra párossal hátrarúgni devil.gif ) volt viszont egy traktoros aki leállította a járgányt mikor közeledtünk, ne ijedjen meg a ló hu.gif mondjuk nem ijedt volna meg, de akkor is, rendi tőle. Hazatérve még pár kis purdénak válaszolgattam a lóval kapcsolatos okosabbnál okosabb kérdéseire amíg Jázmin lelegelte a szomszéd növekvő gyepét.

Másnap randink volt az állatdokival, javasolta, hogy rendőregyenruhában kéne így járőrözzek a rumlis környéken gmano.gif még akadna is ilyen szerkó rolleyes.gif kiraly.gif

2011. március 29., kedd

Tavaszi séta

A reggeli eső után gyönyörűen kisütött a nap, csak a szél fújt kissé, fantasztikusan tiszta volt a levegő, igazi tavaszi hangulatot nyújtva. Az erdőből a szántóföldek felé vettük az irányt és körbesétáltunk-ügettünk egy egész nagy táblát, mielőtt visszatértünk volna a megszokott erdőcskénkbe. Egy szakaszon vágtáztunk is egyet, de óvatos voltam, részben mert picit tartottam tőle, hogy Jázmin nagyon belendül illetve mert nagyon süppedős volt néhol a talaj, nem vágytam sem lóval bukni, se húzódást vagy hasonlót összeszedni a lónak. Szerencsére Jázmin nagyon kezelhető lovacska, prüszkölt kissé, de hajlandó volt félgőzzel menni. Nagyon szép az ébredező erdő, a rügyek majd kicsattannak, az avarból buja zölden tör elő a turbolya, vérehulló fecskefű, a csalán és árvacsalán friss hajtásai és megannyi más növényke aminek a nevét nem tudom smile.gif A földek is olyan hangulatosak ahogy az őszi vetések zöldjét felváltja a friss szántás barnasága, a száraz fű szürkesége, az erdősávok változatossága. Pedig amúgy semmi extra, Tápió-vidék smile.gif

2011. március 1., kedd

A híd I.

Jázminnal járogatunk ki lovagolni viszonylag rendszeresen. Szerencsére a párom, az egyik legjobb barátnőm és az ő párja is szeretnek lovagolni (utóbbiak közel is laknak) , no meg a gyerkőceimet is érdekli a téma, így nem ácsorog napokig a kertben unatkozva a ló. Amúgy sem egy őrült, akár több nap "állás" után is ki lehet menni vele lazán, nem ragadja el a lovast, de egy pöccre megy mint a nyíl ha arra kérik smile.gif

Szombaton szokás szerint a Kóka felé eső erdőfélében terveztem vele csavarogni, mentünk is erre-arra, néhol annyira bozótos volt, hogy hangosan kopogtak az ágak a sisakomon (hát igen, szegény ember vízzel főz és bringás sisakban lovagol kiraly.gif ) , másutt újabb szemétféléket fedeztünk fel és toporgott miattuk a ló kicsit, de nem volt vészes gond, csak nyugis ügetés, vágtaszakaszok és persze séta is. Hazafelé érve, valamiért elindultam (volna) még a horgásztó irányába, Jázmin azonban befékezett, hogy ő arra nem. Hát de, gondoltam én devil.gif Korábban - amikor még minden tiszta jég volt - kissé megrémült errefelé a befagyott tócsáktól és a sárgakorlátos híd alatt vadul csobogó, félig befagyott pataktól, azóta egyre kevésbé akaródzik neki arrafelé menni. Ez persze nem kifogás, arra megyünk és punktum - gondoltam. Volt jó kis harc, turbó hátrálás, forgolódás, topogás, hátrarugdosás, popsiemelgetés, de szerencsére rém jóindulatú a jószág, nem próbált meg határozottabban lerakni, netán ágaskodni. Szégyen-nem szégyen, csattant olykor a pálca is, de percek alatt sikerült megegyeznünk a továbbhaladás irányával kapcsolatban. További muri volt még a hídhoz közeledve, nagyon nem akart rámenni, egyelőre megelégedtem azzal, hogy viszonylagos nyugalomban többször megközelítettük, megnézegettük és nem elrohanva távoztunk, de legközelebb mindenképp át akarom vinni a túloldalra (amúgy egy szaros kis 3-4 méter az egész és autónyi széles....röhej rolleyes.gif )
A nagy izgalomra szaladtunk egy tempósat a kaszáló szélén...hát, nem kellett hajtani őlóságát biggrin.gif Még azon is elfelejtett csodálkozni, hogy egyszercsak beleszaladtunk egy igen vizes részbe és vagy húsz centit süllyedve cuppogtunk-fröcsköltünk kiraly.gif

Jó volt na! Igaz, másnap megéreztem a veszekedést a derekamban és a combomban, pedig már nem szokott ilyen gondom lenni smile.gif

2011. január 28., péntek

Tereplovi ismét

Ahogy a lányom mondaná: Tőőők jóóó volt! Csúcs! Zsír! Adj egy pacsit! =)
Először a közeli horgásztó felé mentünk, de a befagyott tócsák és legfőképp a patakátkelés túl rémisztőnek bizonyult. A recsegő-ropogó fagyott fűre és kisebb tócsákra még rá tudtam vinni, de a pici hídhoz közeledve egyre idegesebben toporgott és prüszkölt. Még haladtunk pár lépést, de akkor meglátta a csobogó, jeges patakot és egy tapodtat se volt hajlandó tovább menni, így irányt váltottunk és a mező szélén kezdtünk sétálni. Ez a szakasz abszolút új volt neki és látszott, hogy egy picit ideges volt miatta, de simán haladtunk könnyű ügetésben, nem rohant el. Rég jártam errefelé én is, és sajnos az ösvény egyre elvadultabbnak bizonyult,a végén pedig szemét és gaztenger volt, ezért inkább visszafordultunk. Ennek Jázmin kifejezetten örült, nem volt nehéz vágtára buzdítanom :) A ház mögé visszaérve rátértünk a szokásos erdei utacskáinkra és Kóka felé indultunk. Van itt egy jó kis szakasz ahol csak 1-2 ág lóg be amúgy szuperül járható, itt oda-vissza vágtában "robogtunk". Ez a ló egy csúcs, komolyan! Nem ijedt meg semmitől, simán kerülgettük a szemetet, faágakat, gödröt, bármit, odadobott száron lehetett vele menni minden jármódban (persze azért nem belátható részeken nem lógatja az ember olyan bátran a szárat). Imádom :) Ma már különösebb hiszti sem volt, összesen kétszer nem értettünk egyet a továbbhaladás irányával kapcsolatban, ilyenkor előrefogtam a száron és határozottan előrehajtva elhitte nekem, hogy nincs apelláta :P (pálca max a vállánál érintve ér valamit, hátul csak rugdos rá, érintés elég is)
Jól leizzadt a vágtában , így utána hosszan sétáltunk lazán, kényelmesen, hadd száradjon.
A végén a barátnőm elé sétáltunk és vele együtt haza hozzánk, itatás és szerelékigazítás után kimentek ők is egy rövidebb sétára (khm....a végén biztos volt séta :P), míg én elhoztam a srácokat az oviból, hogy aztán könnyed levezetésként még ők is lovazhassanak egy kicsit.

2011. január 17., hétfő

Őszi hangulatban...

Az erdőmben :) Eszméletlen köd volt, a ló meg se izzadt, de a ködszitálástól (meg a leheletétől) csatakos volt a szügye meg a nyaka :)

Elmentünk a hullámvasút részhez, így már szint is volt! Már rengetegszer elgndolkoztam ezen a szakaszon futva, hogy milyen klassz volna lóháton, hát most kipróbáltam. Nem lovasra vannak méretezve az összeboruló fácskák-bokrok :P , vágtában úgy verték a kobakomat, hogy a kopogástól én ijedtem meg, nem a ló + nem láttam semmit mert folyton behunytam a szemem vagy hajoltam el az ágak elöl.

Hazafelé Jázmin kicsit megkavarodhatott tájékozódás-ügyileg, mert mindenáron vissza akart vinni az erdőbe :) Elég hosszan harcoltunk, végül le kellett szálljak és hazavezetnem azon a 100méteren ..... De nagyon nyugis jószág, mert nem próbált meg elrohanni, ledobni, ágaskodni vagy hasonlót, csak egyszerűen nem ment arra amerre én akartam. Kis győzelem volt csak, de azért bejöttünk végül :)

Ezen a szakaszon is jártunk, itt a szint :) Asszem hat kisebb-nagyobb hupli van egymás után:

Ugyanaz nyáron:


2011. január 14., péntek

Don't try this at home - avagy első terep

Tehát adott a ló. Aki elsősorban hobbicélra, szabadidős lovaglásra illetve a gyerkőcök lovagoltatására lett beszerezve. Holnap lesz egy hete, hogy nálunk van, de még csak az udvarban ültünk a hátára, az udvar pedig nem túl nagy (oké, városi viszonylatban  óriási, lónézőpontból pici), így a lovaglás is csak séta volt szoktatás címszóval, bár a cél igazából a tereplovaglás lesz.


Na, ma gondoltam egy nagyot és felnyergeltem a paripát, azzal a feltett szándékkal, hogy sétálunk picit a ház előtt a téren (füves placc). A martingált nézegettem egy darabig, de nem tűnt elég logikusnak a felszerelése, így hagytuk ( martingált csak terepre használtak nála, mert vágtában és megijedésnél hajlamos felkapni a fejét hirtelen) Nyereg, kantár, pálca megszokásból, kobak (helyett bringássisak), pár kör séta az udvarban, hevederhúzás, majd nagy levegő és megközelítettük a kaput...


( háttérinfó: a lóvásárlás óta egy nagy hibát követtünk el, mégpedig, hogy nem próbáltuk ki a lovat terepen. Jártak ki vele korábban rendszeresen, ezt a lovász is megerősítette, de csakis társaságban, legalább két lóval, és ezt olyannyira megszokta, hogy a lovarda kapuján egyedül csak erőszakkal lehetett kivinni vagy úgy se, pár méterrel távolabbra meg sehogyse. Aztán valahogy úgy alakult, hogy sose sikerült még egy lovassal egyeztetni, hogy kilovagoljunk együtt...)


Igyekeztem nem aggódni, hiszen a paci megérzi a lovas nyugtalanságát, illetve bíztam Jázminban, nyugodt ló, nem egy izgága típus, csak nem lesz semmi gáz.


Első meglepi: könnyedén oda tudtam állítani a kapuhoz, elég közel, hogy nyeregből kinyithassam a tolókaput.


Második meglepi: élénk fülforgatás és kicsit tempósabb lélegzés mellett, de nyugisan körbesétáltunk a ház előtt, sőt semmi pánik nem volt akkor se, mikor a téren keresztülrohanva ránk rontott két kutya. Szerencsére az ebeknek nagyobb volt az önbizalmuk messziről, plusz értettek a szóból mikor rájuk kiabáltam.Ilyen kezdet után tök nyugodtan sétáltunk az erdő felé...


Harmadik meglepi: Simán be tudtam léptetni vele az erdőbe a szekérút-jellegű földúton, csak picit fújtatott az eldobált szemétre és persze járt a füle-feje ezerfelé (akárcsak az enyém, hogy előbb vegyem észre a lóevő tárgyakat :)  Minimális ellenszegülés-kísérletekkel, de mindig arra mentünk amerre én akartam, nem zavarta a nagyon sűrű bozótos rész sem, még a belógó ágak se. (régebben eljárogattam egy  lovardába, az ottani lovak bár jártak terepre, de egy ilyen szűk, bozótos ösvényre max rotyóvágtában lehetett volna őket bevinni...) Találkoztunk (sajnos) nemkevés szeméttel, zacskókkal, de simán elsétáltunk mellettük. A legrémisztőbbnek egy nagy fatönk bizonyult, de még ezt is - feszült figyelem mellett - kb 3méterről kellett csak kikerülnünk.


Negyedik meglepi: bár láthatóan stresszelt kicsit és bizonyára tele volt/van eléggé, mégse próbált elragadni ügetésből, szép nyugisan mentünk több szakaszt felváltva ügetés-lépés. Vágta még ráér :) 


Mázli: nem találkoztunk enduros idiótával, se másik lóval vagy hülyegyerekekkel!


 


Utóirat: Ne menjünk egyedül terepre,  új lóval, először meg pláne ne. Ha mégis, örüljünk ha sikerül, de nem lesz minden alkalom ilyen egyszerű, ezt én is tudom.


 


Egy kérdés maradt: hogy kell felrakni azt a nyavalyás martingált?? :P