Különféle körülmények miatt csak most próbáltam ki a zablátlan madzagkantárt terepen. Jelentem, élek és a ló is
2011. március 22., kedd
Zabla nélkül
Különféle körülmények miatt csak most próbáltam ki a zablátlan madzagkantárt terepen. Jelentem, élek és a ló is
2011. január 14., péntek
Don't try this at home - avagy első terep
Tehát adott a ló. Aki elsősorban hobbicélra, szabadidős lovaglásra illetve a gyerkőcök lovagoltatására lett beszerezve. Holnap lesz egy hete, hogy nálunk van, de még csak az udvarban ültünk a hátára, az udvar pedig nem túl nagy (oké, városi viszonylatban óriási, lónézőpontból pici), így a lovaglás is csak séta volt szoktatás címszóval, bár a cél igazából a tereplovaglás lesz.
Na, ma gondoltam egy nagyot és felnyergeltem a paripát, azzal a feltett szándékkal, hogy sétálunk picit a ház előtt a téren (füves placc). A martingált nézegettem egy darabig, de nem tűnt elég logikusnak a felszerelése, így hagytuk ( martingált csak terepre használtak nála, mert vágtában és megijedésnél hajlamos felkapni a fejét hirtelen) Nyereg, kantár, pálca megszokásból, kobak (helyett bringássisak), pár kör séta az udvarban, hevederhúzás, majd nagy levegő és megközelítettük a kaput...
( háttérinfó: a lóvásárlás óta egy nagy hibát követtünk el, mégpedig, hogy nem próbáltuk ki a lovat terepen. Jártak ki vele korábban rendszeresen, ezt a lovász is megerősítette, de csakis társaságban, legalább két lóval, és ezt olyannyira megszokta, hogy a lovarda kapuján egyedül csak erőszakkal lehetett kivinni vagy úgy se, pár méterrel távolabbra meg sehogyse. Aztán valahogy úgy alakult, hogy sose sikerült még egy lovassal egyeztetni, hogy kilovagoljunk együtt...)
Igyekeztem nem aggódni, hiszen a paci megérzi a lovas nyugtalanságát, illetve bíztam Jázminban, nyugodt ló, nem egy izgága típus, csak nem lesz semmi gáz.
Első meglepi: könnyedén oda tudtam állítani a kapuhoz, elég közel, hogy nyeregből kinyithassam a tolókaput.
Második meglepi: élénk fülforgatás és kicsit tempósabb lélegzés mellett, de nyugisan körbesétáltunk a ház előtt, sőt semmi pánik nem volt akkor se, mikor a téren keresztülrohanva ránk rontott két kutya. Szerencsére az ebeknek nagyobb volt az önbizalmuk messziről, plusz értettek a szóból mikor rájuk kiabáltam.Ilyen kezdet után tök nyugodtan sétáltunk az erdő felé...
Harmadik meglepi: Simán be tudtam léptetni vele az erdőbe a szekérút-jellegű földúton, csak picit fújtatott az eldobált szemétre és persze járt a füle-feje ezerfelé (akárcsak az enyém, hogy előbb vegyem észre a lóevő tárgyakat :) Minimális ellenszegülés-kísérletekkel, de mindig arra mentünk amerre én akartam, nem zavarta a nagyon sűrű bozótos rész sem, még a belógó ágak se. (régebben eljárogattam egy lovardába, az ottani lovak bár jártak terepre, de egy ilyen szűk, bozótos ösvényre max rotyóvágtában lehetett volna őket bevinni...) Találkoztunk (sajnos) nemkevés szeméttel, zacskókkal, de simán elsétáltunk mellettük. A legrémisztőbbnek egy nagy fatönk bizonyult, de még ezt is - feszült figyelem mellett - kb 3méterről kellett csak kikerülnünk.
Negyedik meglepi: bár láthatóan stresszelt kicsit és bizonyára tele volt/van eléggé, mégse próbált elragadni ügetésből, szép nyugisan mentünk több szakaszt felváltva ügetés-lépés. Vágta még ráér :)
Mázli: nem találkoztunk enduros idiótával, se másik lóval vagy hülyegyerekekkel!
Utóirat: Ne menjünk egyedül terepre, új lóval, először meg pláne ne. Ha mégis, örüljünk ha sikerül, de nem lesz minden alkalom ilyen egyszerű, ezt én is tudom.
Egy kérdés maradt: hogy kell felrakni azt a nyavalyás martingált?? :P
Új cucc és képek
Hogy menjünk, édes gazdám? Mint a szél vagy mint a gondolat?
Tehát ló. Egyesek blogbejegyzést óhajtottak lovaskalandjaimról és egy ilyen kedves unszolásnak nem lehet ellenállni, ugyebár, így irkálok, bár olyan nagy események nem történtek eddig. De vannak új fotók, alant.
Jázmin szerszáma elég viseltes, így férjjel szerdán elmentünk lóholmi-shoppingolásra, no de csak szolídan, mert drága mulatság minden kacat, főleg miután már egy kisebb vagyont kiperkáltunk a pacira :) Vettünk új vakarókat, kötőféket és egy csikókantárt, zablástul. Nem a dizájn a lényeg, de ha már homár (nem, ló) legyen szép, ezért választottam egy csini barna-bézs-kék színkompozícióban pompázó kötőféket és vezetőszárat az óccóbb kategóriából. Ilyet:
Pasinak persze ez túl csicsa/komplikált volt, ezért elhoztunk egy egészen minimalista kiképzésű natúr feketét is.
Kantárból választék van bőven, néhány ezrestől a csillagos égig, sőt a napocskáig, nekünk ebből is megfelelt egy egyszerűbb, de azért amiben valami anyag is van. Az egészen olcsók nem is tudom, mi a manóból voltak, mert se ránézésre, se tapintásra, se szagra nem volt közük a bőrhöz... Zabla rézből, mert ahhoz volt szoktatva, csak kisebb az eddiginél, mert az ki is kopott és amúgy is túl nagy volt a lóhoz.
Ilyen:
Ennyit a cuccról. Tegnap férjjel, ma barátnővel mentünk ki Jázminhoz. Tegnap ugróedzést tartottak a pályán, így meghúztam magam, nem randalíroztunk :) Ma viszont egyedül lehettünk, nem kellett másokra figyelni. Szilvi lovagolt előbb, szépen ment neki a csaj, nem volt gond. Teljesen oda meg vissza volt tőle, hogy milyen jól irányítható és milyen egyenletes ütemben vágtázik :)
Ilyen cépen suhantak:
Aztán Szilvi leszállt én pedig könnyed mozdulattal felugrottam a lóra halkan nyögve feltuszkoltam magam a nyeregbe :) Számítottam rá, hogy esetleg nem fog olyan könnyen engedelmeskedni így Szilvi után, mert ő valamivel jobban lovagol+nehezebb is pár kilóval, de alaptalan volt az aggodalmam, rögtön vette a segítségeket és gyönyörűen reagált.
Sétáltunk:
Ügettünk:
Galoppoztunk:
Jóóóóó volt! :) A végefelé felhúztam a kengyeleket és nélkülük is ügettem picit. A tanügetés elég szarul ment, maradtam könnyű ügetésben inkább, az ment :) Aztán lenyergeltem, rajtahagytam az izzasztót, mert meg volt izzadva nagyon, takarót meg elfelejtettem vinni, és visszaszálltam "majdnem szőrén" lesétálni. Nagyon klassz volt, mint mindig. Picinyke izgalomról a szomszédos díjlovas négyszögben dolgozó sporttárs gondoskodott (persze nem az ő hibája), épp akkor figyelmeztette egy apró pálcasuhintással a lovát amikor egyvonalba kerültünk és Jázmin legalább annyira el volt bambulva, mint én, így igencsak meglepte a látóterében feltűnő pálca, no meg a hangja. Nem ijedős különösebben, így csak egy picit ugrott meg oldalra amit még bambán is tudtam követni. Ne csak autót és kerékpárt, lovat is figyelmesen vezessünk :)
A zablát legközelebbre kicserélem, mert ugyan elmenne ez a ló egy fadarabbal is valószínűleg, de nagyon gáz, hogy lóg ki a szájából az a vacak. A cél persze, hogy szinte odadobott szárral is menjen(és meg is álljon :P ) majd, idővel.
Vannak terveim erre a pár hétre amíg még a lovardában lakik a paci, kihasználva a sok ugrórudat, szeretnék kicsit járóiskolázni vele, illetve párszor kimenni terepre valamelyik oktatóval.
Sajnálom, ha túl sok izgalommal nem tudtam szolgálni, remélem a képek kárpótolnak :)
Folyt. köv.