Tereplovi ismét

Ahogy a lányom mondaná: Tőőők jóóó volt! Csúcs! Zsír! Adj egy pacsit! =)
Először a közeli horgásztó felé mentünk, de a befagyott tócsák és legfőképp a patakátkelés túl rémisztőnek bizonyult. A recsegő-ropogó fagyott fűre és kisebb tócsákra még rá tudtam vinni, de a pici hídhoz közeledve egyre idegesebben toporgott és prüszkölt. Még haladtunk pár lépést, de akkor meglátta a csobogó, jeges patakot és egy tapodtat se volt hajlandó tovább menni, így irányt váltottunk és a mező szélén kezdtünk sétálni. Ez a szakasz abszolút új volt neki és látszott, hogy egy picit ideges volt miatta, de simán haladtunk könnyű ügetésben, nem rohant el. Rég jártam errefelé én is, és sajnos az ösvény egyre elvadultabbnak bizonyult,a végén pedig szemét és gaztenger volt, ezért inkább visszafordultunk. Ennek Jázmin kifejezetten örült, nem volt nehéz vágtára buzdítanom :) A ház mögé visszaérve rátértünk a szokásos erdei utacskáinkra és Kóka felé indultunk. Van itt egy jó kis szakasz ahol csak 1-2 ág lóg be amúgy szuperül járható, itt oda-vissza vágtában "robogtunk". Ez a ló egy csúcs, komolyan! Nem ijedt meg semmitől, simán kerülgettük a szemetet, faágakat, gödröt, bármit, odadobott száron lehetett vele menni minden jármódban (persze azért nem belátható részeken nem lógatja az ember olyan bátran a szárat). Imádom :) Ma már különösebb hiszti sem volt, összesen kétszer nem értettünk egyet a továbbhaladás irányával kapcsolatban, ilyenkor előrefogtam a száron és határozottan előrehajtva elhitte nekem, hogy nincs apelláta :P (pálca max a vállánál érintve ér valamit, hátul csak rugdos rá, érintés elég is)

Jól leizzadt a vágtában , így utána hosszan sétáltunk lazán, kényelmesen, hadd száradjon.

A végén a barátnőm elé sétáltunk és vele együtt haza hozzánk, itatás és szerelékigazítás után kimentek ők is egy rövidebb sétára (khm....a végén biztos volt séta :P), míg én elhoztam a srácokat az oviból, hogy aztán könnyed levezetésként még ők is lovazhassanak egy kicsit.

Jópofa lópofa

Őszi hangulatban...

Az erdőmben :) Eszméletlen köd volt, a ló meg se izzadt, de a ködszitálástól (meg a leheletétől) csatakos volt a szügye meg a nyaka :)

Elmentünk a hullámvasút részhez, így már szint is volt! Már rengetegszer elgndolkoztam ezen a szakaszon futva, hogy milyen klassz volna lóháton, hát most kipróbáltam. Nem lovasra vannak méretezve az összeboruló fácskák-bokrok :P , vágtában úgy verték a kobakomat, hogy a kopogástól én ijedtem meg, nem a ló + nem láttam semmit mert folyton behunytam a szemem vagy hajoltam el az ágak elöl.

Hazafelé Jázmin kicsit megkavarodhatott tájékozódás-ügyileg, mert mindenáron vissza akart vinni az erdőbe :) Elég hosszan harcoltunk, végül le kellett szálljak és hazavezetnem azon a 100méteren ..... De nagyon nyugis jószág, mert nem próbált meg elrohanni, ledobni, ágaskodni vagy hasonlót, csak egyszerűen nem ment arra amerre én akartam. Kis győzelem volt csak, de azért bejöttünk végül :)

Ezen a szakaszon is jártunk, itt a szint :) Asszem hat kisebb-nagyobb hupli van egymás után:

Ugyanaz nyáron:

Don't try this at home - avagy első terep

Tehát adott a ló. Aki elsősorban hobbicélra, szabadidős lovaglásra illetve a gyerkőcök lovagoltatására lett beszerezve. Holnap lesz egy hete, hogy nálunk van, de még csak az udvarban ültünk a hátára, az udvar pedig nem túl nagy (oké, városi viszonylatban  óriási, lónézőpontból pici), így a lovaglás is csak séta volt szoktatás címszóval, bár a cél igazából a tereplovaglás lesz.

Na, ma gondoltam egy nagyot és felnyergeltem a paripát, azzal a feltett szándékkal, hogy sétálunk picit a ház előtt a téren (füves placc). A martingált nézegettem egy darabig, de nem tűnt elég logikusnak a felszerelése, így hagytuk ( martingált csak terepre használtak nála, mert vágtában és megijedésnél hajlamos felkapni a fejét hirtelen) Nyereg, kantár, pálca megszokásból, kobak (helyett bringássisak), pár kör séta az udvarban, hevederhúzás, majd nagy levegő és megközelítettük a kaput...

( háttérinfó: a lóvásárlás óta egy nagy hibát követtünk el, mégpedig, hogy nem próbáltuk ki a lovat terepen. Jártak ki vele korábban rendszeresen, ezt a lovász is megerősítette, de csakis társaságban, legalább két lóval, és ezt olyannyira megszokta, hogy a lovarda kapuján egyedül csak erőszakkal lehetett kivinni vagy úgy se, pár méterrel távolabbra meg sehogyse. Aztán valahogy úgy alakult, hogy sose sikerült még egy lovassal egyeztetni, hogy kilovagoljunk együtt...)

Igyekeztem nem aggódni, hiszen a paci megérzi a lovas nyugtalanságát, illetve bíztam Jázminban, nyugodt ló, nem egy izgága típus, csak nem lesz semmi gáz.

Első meglepi: könnyedén oda tudtam állítani a kapuhoz, elég közel, hogy nyeregből kinyithassam a tolókaput.

Második meglepi: élénk fülforgatás és kicsit tempósabb lélegzés mellett, de nyugisan körbesétáltunk a ház előtt, sőt semmi pánik nem volt akkor se, mikor a téren keresztülrohanva ránk rontott két kutya. Szerencsére az ebeknek nagyobb volt az önbizalmuk messziről, plusz értettek a szóból mikor rájuk kiabáltam.Ilyen kezdet után tök nyugodtan sétáltunk az erdő felé...

Harmadik meglepi: Simán be tudtam léptetni vele az erdőbe a szekérút-jellegű földúton, csak picit fújtatott az eldobált szemétre és persze járt a füle-feje ezerfelé (akárcsak az enyém, hogy előbb vegyem észre a lóevő tárgyakat :)  Minimális ellenszegülés-kísérletekkel, de mindig arra mentünk amerre én akartam, nem zavarta a nagyon sűrű bozótos rész sem, még a belógó ágak se. (régebben eljárogattam egy  lovardába, az ottani lovak bár jártak terepre, de egy ilyen szűk, bozótos ösvényre max rotyóvágtában lehetett volna őket bevinni...) Találkoztunk (sajnos) nemkevés szeméttel, zacskókkal, de simán elsétáltunk mellettük. A legrémisztőbbnek egy nagy fatönk bizonyult, de még ezt is - feszült figyelem mellett - kb 3méterről kellett csak kikerülnünk.

Negyedik meglepi: bár láthatóan stresszelt kicsit és bizonyára tele volt/van eléggé, mégse próbált elragadni ügetésből, szép nyugisan mentünk több szakaszt felváltva ügetés-lépés. Vágta még ráér :) 

Mázli: nem találkoztunk enduros idiótával, se másik lóval vagy hülyegyerekekkel!

 

Utóirat: Ne menjünk egyedül terepre,  új lóval, először meg pláne ne. Ha mégis, örüljünk ha sikerül, de nem lesz minden alkalom ilyen egyszerű, ezt én is tudom.

 

Egy kérdés maradt: hogy kell felrakni azt a nyavalyás martingált?? :P

 

Itthon!

Megérkezett! Szállítással nem volt gond, felsétált a szállítóra és le is jött különösebb gond nélkül, viszont az istállócskájába egyelőre nem hajlandó bemenni :P Remélem éjjelre nem akar kint maradni :P
(bement, este fél hatkor, az abrakért :)



Lányka a kapuban látta meg ahogy jönnek, kiabál nekem, hogy egy paciszállítóval jön apa!!! Aztán bent azt mondja halkan: Anya, én nem tudom, mi célból van itt ez a ló..." :D

Persze óriási volt az öröme, mikor rájött, hogy itt is marad, no meg, hogy ezt a lovat ő már ismeri. Egyelőre még nem ültünk rá, hadd szokja a környezetet előbb.

Gyerek a lovon

Új cucc és képek

Hogy menjünk, édes gazdám? Mint a szél vagy mint a gondolat?

Tehát ló. Egyesek blogbejegyzést óhajtottak lovaskalandjaimról és egy ilyen kedves unszolásnak nem lehet ellenállni, ugyebár, így irkálok, bár olyan nagy események nem történtek eddig. De vannak új fotók, alant.

Jázmin szerszáma elég viseltes, így férjjel szerdán elmentünk lóholmi-shoppingolásra, no de csak szolídan, mert drága mulatság minden kacat, főleg miután már egy kisebb vagyont kiperkáltunk a pacira :) Vettünk új vakarókat, kötőféket és egy csikókantárt, zablástul. Nem a dizájn a lényeg, de ha már homár (nem, ló) legyen szép, ezért választottam egy csini barna-bézs-kék színkompozícióban pompázó kötőféket és vezetőszárat az óccóbb kategóriából. Ilyet:

Pasinak persze ez túl csicsa/komplikált volt, ezért elhoztunk egy egészen minimalista kiképzésű natúr feketét is.

Kantárból választék van bőven, néhány ezrestől a csillagos égig, sőt a napocskáig, nekünk ebből is megfelelt egy egyszerűbb, de azért amiben valami anyag is van. Az egészen olcsók nem is tudom, mi a manóból voltak, mert se ránézésre, se tapintásra, se szagra nem volt közük a bőrhöz... Zabla rézből, mert ahhoz volt szoktatva, csak kisebb az eddiginél, mert az ki is kopott és amúgy is túl nagy volt a lóhoz.

Ilyen:

Ennyit a cuccról. Tegnap férjjel, ma barátnővel mentünk ki Jázminhoz. Tegnap ugróedzést tartottak a pályán, így meghúztam magam, nem randalíroztunk :) Ma viszont egyedül lehettünk, nem kellett másokra figyelni. Szilvi lovagolt előbb, szépen ment neki a csaj, nem volt gond. Teljesen oda meg vissza volt tőle, hogy milyen jól irányítható és milyen egyenletes ütemben vágtázik :)

Ilyen cépen suhantak:

Aztán Szilvi leszállt én pedig könnyed mozdulattal felugrottam a lóra halkan nyögve feltuszkoltam magam a nyeregbe :) Számítottam rá, hogy esetleg nem fog olyan könnyen engedelmeskedni így Szilvi után, mert ő valamivel jobban lovagol+nehezebb is pár kilóval, de alaptalan volt az aggodalmam, rögtön vette a segítségeket és gyönyörűen reagált.

Sétáltunk:

Ügettünk:

Galoppoztunk:

Jóóóóó volt! :) A végefelé felhúztam a kengyeleket és nélkülük is ügettem picit. A tanügetés elég szarul ment, maradtam könnyű ügetésben inkább, az ment :) Aztán lenyergeltem, rajtahagytam az izzasztót, mert meg volt izzadva nagyon, takarót meg elfelejtettem vinni, és visszaszálltam "majdnem szőrén" lesétálni. Nagyon klassz volt, mint mindig. Picinyke izgalomról a szomszédos díjlovas négyszögben dolgozó sporttárs gondoskodott (persze nem az ő hibája), épp akkor figyelmeztette egy apró pálcasuhintással a lovát amikor egyvonalba kerültünk és Jázmin legalább annyira el volt bambulva, mint én, így igencsak meglepte a látóterében feltűnő pálca, no meg a hangja. Nem ijedős különösebben, így csak egy picit ugrott meg oldalra amit még bambán is tudtam követni. Ne csak autót és kerékpárt, lovat is figyelmesen vezessünk :)

A zablát legközelebbre kicserélem, mert ugyan elmenne ez a ló egy fadarabbal is valószínűleg, de nagyon gáz, hogy lóg ki a szájából az a vacak. A cél persze, hogy szinte odadobott szárral is menjen(és meg is álljon :P ) majd, idővel.

Vannak terveim erre a pár hétre amíg még a lovardában lakik a paci, kihasználva a sok ugrórudat, szeretnék kicsit járóiskolázni vele, illetve párszor kimenni terepre valamelyik oktatóval.

Sajnálom, ha túl sok izgalommal nem tudtam szolgálni, remélem a képek kárpótolnak :)

Folyt. köv.

Első fotók

Bocs, gyenge telefonos képek, elég nyomin néz ki rajtuk a ló, pedig nem egy gebe :P Én a jó minőségű képeken is épp ilyen bénán nézek ki, evvan :P :)))

Equitare necesse est

Tehát ló. Aki az edzésnaplómba tévedt már láthatta, lovassporttal bővült a paletta. Igazából nem teljesen újdonság ez nekem, mindig is vonzott a ló, a lovaglás, de valahogy csak tizenéveim végén jutottam ki egy lovardába és kezdtem lovagolgatni. Kis magánlovarda volt, többé-kevésbé kezes állatkákkal, de családias, egyszerű hely ahol nem futószalagon mentek a lovasok, volt idő lepucolni, vezetgetni, simizni, répázni, fel és leszerszámozni a lovakat saját magunknak. Aztán ők elköltöztek, majd mi is, eltávolodtunk, jöttek a gyerkőcök, a lovaglás drága sport is, stb, stb, lényeg, hogy évekig max láttam lovat, de nem ültem rajtuk .)

Most viszont nagy fába vágtuk a fejszénket és beteljesítve régi álmunkat, vettünk egy lovat! Hálával tartozom az embörömnek, hiszen valójában ő dolgozott meg az áráért, de az igazi hála a szüleimet illeti, hogy lehetővé tették számunkra, hogy ilyen úri huncutságokra költsünk és ne a lakáshitel vigye el a pénzünket. Úgyhogy, köszi mama, bár még nem tudsz róla :)

Tehát ló. Egy tízéves keverék(nóniusz-magyar félvér-angol telivér) kanca, Jázmin. Egy tulajdonosa volt aki csikókora óta lovagolta, illetve a lovardában pár kezdőt lovagoltattak rajta, de nem életunt, abszolút jóindulatú, nem ijedősebb, mint a lovak alapból, barátságos, egészséges. Fontos volt, hogy nyugodt, barátságos, belovagolt állat legyen, hiszen nem vagyunk profi lovasok és ráadásul a gyerekek is fogják lovagolni, egy tüzes csődörcsikó meg mégse való ovisok alá :))) Pónit sem akartunk, egyrészt mert nagyon agyasak tudnak lenni, másrészt mert ha már lóra költünk akkor tudjuk mindannyian lovagolni.

A gyerekek még nem tudnak róla, meglepi lesz :) Egyelőre még a lovardában marad, legeltetős félrideg tartásban, addig előkészítjük itthon a terepet, kijárunk hozzá amikor tudunk, aztán még karácsony előtt szeretnénk hazahozni. Nagyon várom, mit szól majd a lányom. Köztudottan lóbolond, nem telik el úgy nap, hogy ne játszana valami lovasat vagy ne emlegetné, hogy mennyire szeret lovagolni és időnként felsóhajt, hogy de szép lenne egy saját paci! Hát szép is :)