Tavaszi séta

A reggeli eső után gyönyörűen kisütött a nap, csak a szél fújt kissé, fantasztikusan tiszta volt a levegő, igazi tavaszi hangulatot nyújtva. Az erdőből a szántóföldek felé vettük az irányt és körbesétáltunk-ügettünk egy egész nagy táblát, mielőtt visszatértünk volna a megszokott erdőcskénkbe. Egy szakaszon vágtáztunk is egyet, de óvatos voltam, részben mert picit tartottam tőle, hogy Jázmin nagyon belendül illetve mert nagyon süppedős volt néhol a talaj, nem vágytam sem lóval bukni, se húzódást vagy hasonlót összeszedni a lónak. Szerencsére Jázmin nagyon kezelhető lovacska, prüszkölt kissé, de hajlandó volt félgőzzel menni. Nagyon szép az ébredező erdő, a rügyek majd kicsattannak, az avarból buja zölden tör elő a turbolya, vérehulló fecskefű, a csalán és árvacsalán friss hajtásai és megannyi más növényke aminek a nevét nem tudom A földek is olyan hangulatosak ahogy az őszi vetések zöldjét felváltja a friss szántás barnasága, a száraz fű szürkesége, az erdősávok változatossága. Pedig amúgy semmi extra, Tápió-vidék

Zabla nélkül

Különféle körülmények miatt csak most próbáltam ki a zablátlan madzagkantárt terepen. Jelentem, élek és a ló is Nem magasiskoláztunk, csak sima erdei csellengés volt, de ugyanúgy viselkedett, mint a normál csikózablás kantárral, a szokatlan útszakaszon még rágta is a nagy semmit bőszen

Tavaszodik...lassan

A híd I.

Jázminnal járogatunk ki lovagolni viszonylag rendszeresen. Szerencsére a párom, az egyik legjobb barátnőm és az ő párja is szeretnek lovagolni (utóbbiak közel is laknak) , no meg a gyerkőceimet is érdekli a téma, így nem ácsorog napokig a kertben unatkozva a ló. Amúgy sem egy őrült, akár több nap "állás" után is ki lehet menni vele lazán, nem ragadja el a lovast, de egy pöccre megy mint a nyíl ha arra kérik

Szombaton szokás szerint a Kóka felé eső erdőfélében terveztem vele csavarogni, mentünk is erre-arra, néhol annyira bozótos volt, hogy hangosan kopogtak az ágak a sisakomon (hát igen, szegény ember vízzel főz és bringás sisakban lovagol ) , másutt újabb szemétféléket fedeztünk fel és toporgott miattuk a ló kicsit, de nem volt vészes gond, csak nyugis ügetés, vágtaszakaszok és persze séta is. Hazafelé érve, valamiért elindultam (volna) még a horgásztó irányába, Jázmin azonban befékezett, hogy ő arra nem. Hát de, gondoltam én Korábban - amikor még minden tiszta jég volt - kissé megrémült errefelé a befagyott tócsáktól és a sárgakorlátos híd alatt vadul csobogó, félig befagyott pataktól, azóta egyre kevésbé akaródzik neki arrafelé menni. Ez persze nem kifogás, arra megyünk és punktum - gondoltam. Volt jó kis harc, turbó hátrálás, forgolódás, topogás, hátrarugdosás, popsiemelgetés, de szerencsére rém jóindulatú a jószág, nem próbált meg határozottabban lerakni, netán ágaskodni. Szégyen-nem szégyen, csattant olykor a pálca is, de percek alatt sikerült megegyeznünk a továbbhaladás irányával kapcsolatban. További muri volt még a hídhoz közeledve, nagyon nem akart rámenni, egyelőre megelégedtem azzal, hogy viszonylagos nyugalomban többször megközelítettük, megnézegettük és nem elrohanva távoztunk, de legközelebb mindenképp át akarom vinni a túloldalra (amúgy egy szaros kis 3-4 méter az egész és autónyi széles....röhej )
A nagy izgalomra szaladtunk egy tempósat a kaszáló szélén...hát, nem kellett hajtani őlóságát Még azon is elfelejtett csodálkozni, hogy egyszercsak beleszaladtunk egy igen vizes részbe és vagy húsz centit süllyedve cuppogtunk-fröcsköltünk

Jó volt na! Igaz, másnap megéreztem a veszekedést a derekamban és a combomban, pedig már nem szokott ilyen gondom lenni

Update

Állatka szépen viselkedik továbbra is, a lovas fának kenése, árokba taszajtása, megtaposása, világgá hurcolása még várat magára :)

A futószárazási technikámon még van mit csiszolni, kinéztem egy könyvet is a témában, tanulok :) A kísérleti nyulak persze a gyerekeim (meg a barátnőm...hehe), de velük egyelőre csak séta, max ügetés van, a biztos ülés kialakításán dolgozunk. Gyorsan alkalmazkodik a lú is az én stílusomhoz, elvárásaimhoz, futószáron szépen megy, megtanulta hogy ha a fara felé fordulok megáll, jobb napokon be is fordul felém (a kör közepe felé). A jármódok váltásán még van mit dolgozni, néha kicsit lusta őlósága :P

Terepen továbbra is viszonylag nyugodt, bár láthatóan jobban kedveli az erdőt (még a legbozótosabb, gazosabb részeket is), mint a nyílt mezőt.

Szőrén lovaglással próbálkozunk, több-kevsebb sikerrel. Jó lenne már kipróbálni, tényleg kényelmesebb-e a vágta, de az udvarban nem túl sok a hely, terepre meg még nem megyünk ki szőrén, annyira nem vagyunk jók. Távolabbi célként szerepel némi szabadonidomítás, de a lényeg a kellemes, nyugis lovaglás és a gyerkőcök biztonságos oktatása. Azért kacérkodom a teljesen szabad módszerekkel, mert Jázmin amúgy is nyugodt, nem támaszkodik erősen, sőt, odadobott szárral lovagoljuk amúgy is.

Mindjárt nyomok ide képeket!

Iszappakolás :)

Meg jó társaság:

Meg jó kaja:

Szőrén

Fejünkbe vettük barátnővel hogy nekünk márpedig szőrén (is) kell lovazni, ahhoz meg lóra ugrás dukál. Szegény Jázmin birkamód tűrte, hogy századszorra is popsin billentsük ügyetlenségünk okán. Szégyenszemre - és a szomszédság derültségére - egyikünknek sem sikerült eddig a felugrás, pedig Jázmin nem is magas ló, ráadásul orvul beállítottuk egy kis mélyedésbe.
Maradt egymás feldobása a pacira és így pacigoltunk egy kicsit szőrén, barátosném futószáron, én inkább szabadon. Az oldott hangulatban olyannyira ellazultam, hogy le is estem amikor Jázmin valamitől megriadva picit megugrott :D Látványos lehetett, a ló kiugrott alólam, én meg még éppen meg tudtam fordulni, így nem hanyatt, hanem fekvőtámaszba érkeztem az anyaföldre..... Visszaszálltam gyorsan és jót ügettünk még. Lesz ebből szőrén rohangálás!

Tereplovi ismét

Ahogy a lányom mondaná: Tőőők jóóó volt! Csúcs! Zsír! Adj egy pacsit! =)
Először a közeli horgásztó felé mentünk, de a befagyott tócsák és legfőképp a patakátkelés túl rémisztőnek bizonyult. A recsegő-ropogó fagyott fűre és kisebb tócsákra még rá tudtam vinni, de a pici hídhoz közeledve egyre idegesebben toporgott és prüszkölt. Még haladtunk pár lépést, de akkor meglátta a csobogó, jeges patakot és egy tapodtat se volt hajlandó tovább menni, így irányt váltottunk és a mező szélén kezdtünk sétálni. Ez a szakasz abszolút új volt neki és látszott, hogy egy picit ideges volt miatta, de simán haladtunk könnyű ügetésben, nem rohant el. Rég jártam errefelé én is, és sajnos az ösvény egyre elvadultabbnak bizonyult,a végén pedig szemét és gaztenger volt, ezért inkább visszafordultunk. Ennek Jázmin kifejezetten örült, nem volt nehéz vágtára buzdítanom :) A ház mögé visszaérve rátértünk a szokásos erdei utacskáinkra és Kóka felé indultunk. Van itt egy jó kis szakasz ahol csak 1-2 ág lóg be amúgy szuperül járható, itt oda-vissza vágtában "robogtunk". Ez a ló egy csúcs, komolyan! Nem ijedt meg semmitől, simán kerülgettük a szemetet, faágakat, gödröt, bármit, odadobott száron lehetett vele menni minden jármódban (persze azért nem belátható részeken nem lógatja az ember olyan bátran a szárat). Imádom :) Ma már különösebb hiszti sem volt, összesen kétszer nem értettünk egyet a továbbhaladás irányával kapcsolatban, ilyenkor előrefogtam a száron és határozottan előrehajtva elhitte nekem, hogy nincs apelláta :P (pálca max a vállánál érintve ér valamit, hátul csak rugdos rá, érintés elég is)

Jól leizzadt a vágtában , így utána hosszan sétáltunk lazán, kényelmesen, hadd száradjon.

A végén a barátnőm elé sétáltunk és vele együtt haza hozzánk, itatás és szerelékigazítás után kimentek ők is egy rövidebb sétára (khm....a végén biztos volt séta :P), míg én elhoztam a srácokat az oviból, hogy aztán könnyed levezetésként még ők is lovazhassanak egy kicsit.