2011. április 1., péntek

A városi lú

Tegnapelőtt kilovagoltam Jázminnal, változatosságképpen a horgásztó irányába indultunk, ugyanis kedden a barátnőmnek - némi segítséggel ugyan - de sikerült átvinnie a patakhídon, így gondoltam, elnézünk arrafelé is. (mellesleg röhej volt ez a patakhíd-téma, egy kis vacak átjáró, autóval is át lehet menni olyan széles, csak lóevő sárga korlátja van és csobog alatta a patak) Át is sétáltunk a hídon különösebb gond nélkül, majd a horgászok csodálkozó tekintetétől kísérve haladtunk tovább. Egy klassz kis földúton jót vágtáztunk, de sajnos a szántóföld és kaszáló környékén sehol se találtunk utacskát, a földek pedig tiszta láposak a sok víztől, ezért úgy döntöttem, lószocializálós napot tartok és besétáltunk az egyik utcán a lakott területre. Amióta Jázmin nálunk van még nem járkáltunk így a faluban (pardon, Sülysáp már város!), bár az a házunk körül is kiderült, hogy hozzászoktatták valamennyire az autókhoz, kutyákhoz, zajokhoz, így nem féltem, hogy nagy gond lenne. Nem is volt probléma, szépen elsétálgattunk pár utcán, a környéken lakók ámulatára. Elég kevés a ló errefelé - bár egy lovarda van a közelben - nagy attrakciónak számít egy szem lovas is. Hát még mikor itthon a kisebbség lakta rész felé értünk! Jót röhögtem magamban, hogy mikor huszonéves öreg Ladánkkal járkálok, mindig kérdezgetik, hány éves a kocsi és eladó-e, most meg ugyanezt kérdezgették csak a lóról biggrin.gif Csak egy idióta autós volt aki szándékosan a gázra taposott amint hátulról mellénk ért (itt bántam, hogy nem tud a ló vezényszóra párossal hátrarúgni devil.gif ) volt viszont egy traktoros aki leállította a járgányt mikor közeledtünk, ne ijedjen meg a ló hu.gif mondjuk nem ijedt volna meg, de akkor is, rendi tőle. Hazatérve még pár kis purdénak válaszolgattam a lóval kapcsolatos okosabbnál okosabb kérdéseire amíg Jázmin lelegelte a szomszéd növekvő gyepét.

Másnap randink volt az állatdokival, javasolta, hogy rendőregyenruhában kéne így járőrözzek a rumlis környéken gmano.gif még akadna is ilyen szerkó rolleyes.gif kiraly.gif

2011. március 29., kedd

Tavaszi séta

A reggeli eső után gyönyörűen kisütött a nap, csak a szél fújt kissé, fantasztikusan tiszta volt a levegő, igazi tavaszi hangulatot nyújtva. Az erdőből a szántóföldek felé vettük az irányt és körbesétáltunk-ügettünk egy egész nagy táblát, mielőtt visszatértünk volna a megszokott erdőcskénkbe. Egy szakaszon vágtáztunk is egyet, de óvatos voltam, részben mert picit tartottam tőle, hogy Jázmin nagyon belendül illetve mert nagyon süppedős volt néhol a talaj, nem vágytam sem lóval bukni, se húzódást vagy hasonlót összeszedni a lónak. Szerencsére Jázmin nagyon kezelhető lovacska, prüszkölt kissé, de hajlandó volt félgőzzel menni. Nagyon szép az ébredező erdő, a rügyek majd kicsattannak, az avarból buja zölden tör elő a turbolya, vérehulló fecskefű, a csalán és árvacsalán friss hajtásai és megannyi más növényke aminek a nevét nem tudom smile.gif A földek is olyan hangulatosak ahogy az őszi vetések zöldjét felváltja a friss szántás barnasága, a száraz fű szürkesége, az erdősávok változatossága. Pedig amúgy semmi extra, Tápió-vidék smile.gif

2011. március 22., kedd

Zabla nélkül


Különféle körülmények miatt csak most próbáltam ki a zablátlan madzagkantárt terepen. Jelentem, élek és a ló is kiraly.gif Nem magasiskoláztunk, csak sima erdei csellengés volt, de ugyanúgy viselkedett, mint a normál csikózablás kantárral, a szokatlan útszakaszon még rágta is a nagy semmit bőszen biggrin.gif

2011. március 1., kedd

A híd I.

Jázminnal járogatunk ki lovagolni viszonylag rendszeresen. Szerencsére a párom, az egyik legjobb barátnőm és az ő párja is szeretnek lovagolni (utóbbiak közel is laknak) , no meg a gyerkőceimet is érdekli a téma, így nem ácsorog napokig a kertben unatkozva a ló. Amúgy sem egy őrült, akár több nap "állás" után is ki lehet menni vele lazán, nem ragadja el a lovast, de egy pöccre megy mint a nyíl ha arra kérik smile.gif

Szombaton szokás szerint a Kóka felé eső erdőfélében terveztem vele csavarogni, mentünk is erre-arra, néhol annyira bozótos volt, hogy hangosan kopogtak az ágak a sisakomon (hát igen, szegény ember vízzel főz és bringás sisakban lovagol kiraly.gif ) , másutt újabb szemétféléket fedeztünk fel és toporgott miattuk a ló kicsit, de nem volt vészes gond, csak nyugis ügetés, vágtaszakaszok és persze séta is. Hazafelé érve, valamiért elindultam (volna) még a horgásztó irányába, Jázmin azonban befékezett, hogy ő arra nem. Hát de, gondoltam én devil.gif Korábban - amikor még minden tiszta jég volt - kissé megrémült errefelé a befagyott tócsáktól és a sárgakorlátos híd alatt vadul csobogó, félig befagyott pataktól, azóta egyre kevésbé akaródzik neki arrafelé menni. Ez persze nem kifogás, arra megyünk és punktum - gondoltam. Volt jó kis harc, turbó hátrálás, forgolódás, topogás, hátrarugdosás, popsiemelgetés, de szerencsére rém jóindulatú a jószág, nem próbált meg határozottabban lerakni, netán ágaskodni. Szégyen-nem szégyen, csattant olykor a pálca is, de percek alatt sikerült megegyeznünk a továbbhaladás irányával kapcsolatban. További muri volt még a hídhoz közeledve, nagyon nem akart rámenni, egyelőre megelégedtem azzal, hogy viszonylagos nyugalomban többször megközelítettük, megnézegettük és nem elrohanva távoztunk, de legközelebb mindenképp át akarom vinni a túloldalra (amúgy egy szaros kis 3-4 méter az egész és autónyi széles....röhej rolleyes.gif )
A nagy izgalomra szaladtunk egy tempósat a kaszáló szélén...hát, nem kellett hajtani őlóságát biggrin.gif Még azon is elfelejtett csodálkozni, hogy egyszercsak beleszaladtunk egy igen vizes részbe és vagy húsz centit süllyedve cuppogtunk-fröcsköltünk kiraly.gif

Jó volt na! Igaz, másnap megéreztem a veszekedést a derekamban és a combomban, pedig már nem szokott ilyen gondom lenni smile.gif

2011. február 13., vasárnap

Update

Állatka szépen viselkedik továbbra is, a lovas fának kenése, árokba taszajtása, megtaposása, világgá hurcolása még várat magára :)


A futószárazási technikámon még van mit csiszolni, kinéztem egy könyvet is a témában, tanulok :) A kísérleti nyulak persze a gyerekeim (meg a barátnőm...hehe), de velük egyelőre csak séta, max ügetés van, a biztos ülés kialakításán dolgozunk. Gyorsan alkalmazkodik a lú is az én stílusomhoz, elvárásaimhoz, futószáron szépen megy, megtanulta hogy ha a fara felé fordulok megáll, jobb napokon be is fordul felém (a kör közepe felé). A jármódok váltásán még van mit dolgozni, néha kicsit lusta őlósága :P


Terepen továbbra is viszonylag nyugodt, bár láthatóan jobban kedveli az erdőt (még a legbozótosabb, gazosabb részeket is), mint a nyílt mezőt.


Szőrén lovaglással próbálkozunk, több-kevsebb sikerrel. Jó lenne már kipróbálni, tényleg kényelmesebb-e a vágta, de az udvarban nem túl sok a hely, terepre meg még nem megyünk ki szőrén, annyira nem vagyunk jók. Távolabbi célként szerepel némi szabadonidomítás, de a lényeg a kellemes, nyugis lovaglás és a gyerkőcök biztonságos oktatása. Azért kacérkodom a teljesen szabad módszerekkel, mert Jázmin amúgy is nyugodt, nem támaszkodik erősen, sőt, odadobott szárral lovagoljuk amúgy is.


Mindjárt nyomok ide képeket!


Iszappakolás :)



Meg jó társaság:



Meg jó kaja:


2011. február 8., kedd

Szőrén

Fejünkbe vettük barátnővel hogy nekünk márpedig szőrén (is) kell lovazni, ahhoz meg lóra ugrás dukál. Szegény Jázmin birkamód tűrte, hogy századszorra is popsin billentsük ügyetlenségünk okán. Szégyenszemre - és a szomszédság derültségére - egyikünknek sem sikerült eddig a felugrás, pedig Jázmin nem is magas ló, ráadásul orvul beállítottuk egy kis mélyedésbe.
Maradt egymás feldobása a pacira és így pacigoltunk egy kicsit szőrén, barátosném futószáron, én inkább szabadon. Az oldott hangulatban olyannyira ellazultam, hogy le is estem amikor Jázmin valamitől megriadva picit megugrott :D Látványos lehetett, a ló kiugrott alólam, én meg még éppen meg tudtam fordulni, így nem hanyatt, hanem fekvőtámaszba érkeztem az anyaföldre..... Visszaszálltam gyorsan és jót ügettünk még. Lesz ebből szőrén rohangálás!